Ismét jön az ár

Annyian mondták már egyedül semmire se viszem
Mindenhez támasz kell lassan már én is elhiszem
Egyedül miben hittem papírom és tollam
Egy olcsó kis lap kinek mindent elmondtam
Támaszok nélkül tényleg tehetetlen vagyok?
Mondják már annyit, hogy ezt a szerepet megszokom
Már nem is tudom, hogy kell kűzdeni
Csak mit mondanak elhinni
Minden szavam vétó, nem hisznek mit mondok
S mint egy lelketlen hús darab csak bólogatok
Bűnös, gyatra, ostoba én vagyok
Kit szégyelnek a színes lapok
Papír és toll ezek én vagyok
Bár tudom ez csekély
S ragyogni ennek fényében nincs esély
Nem lehet mondani, okos, erős, szép vagyok
De rohadjak meg ha tudják valójában ki vagyok!

S most, hogy ismét jön az ár
Már most tudom engem mi vár
Szokott a séma
Csak könnyező szemek
Néma ajkak
És vérző szivek

Aztán küzdeni, mond mi értelem?
Alulról húznak, felülről temetnek
És közben megfojt az életem
S mi értelme az életnek
Én tényleg nem értem…

Hiányzik a kéz ki simogat
S túl sok miből látom nekem ez kimarad…