Máról holnapra élek.
Gond?
De senkitől sem félek.
Pont.
Többre lennék képes, jól tudom.
Ha lenne rá minden szempontból megfelelő élet féle ritmusom.
Csúf világ!
Mit tettél velem az évek során?
Az apró hibák
felnőttek, s most állok ostobán.
Vethettem volna magot, s szárba szökkenését lesve, aggódó
tekintettel figyelhettem volna, mire megy, ha a víz kevés.
Szomjas kalásza szikkadtan hullana mélybe a porzó
talajra, mint vére hull a fecskefűnek. Ez így nehéz.
Elmúlt az élet.
Vége, csapó!
Már nem remélek,
Őszült fejemre halkan, busa pelyhekben hull a hó.
Tudom, nincs vissza út,
s ha néha visszahúz valami jó,
vagy rút,
csak álom az, agyam lázó bögén.
S nem tudhatom, vajon
ki állna mögém,
elűzni nagy bajom.
Ismétlés nélkül
By dodesz
6 hozzászólás
Kedves dodesz !
Nagyon tetszett a versed.
Azt írod nem tudod ki állhatna mögéd, ha Te feladod, akkor már senki, Neked kell erősnek lenni.
Szeretettel olvastalak: Zsu
Köszönöm kedves Zsu! 🙂
Egy életünk van, de az megismételhetetlen. Hiába keringünk körbe. 🙂
Örülök biztató szavaidnak.
Szeretettel: dodesz
Kedves dodesz!
A kulcs Te vagy!
Ha nem gond számodra, akkor arra kérlek, hogy ismertesd velem a lázó szó jelentését.
Tetszik a versed, és küldöm üdvözletemet!
Szia eferesz! 🙂
A "böge" nem is érdekel?
Őszintén szólva, csak ez jutott eszembe. 🙂 De ha nagyon belemélyedek, el tudom képzelni mondjuk lázasnak, vagy lázadónak. Egyébként meg egy másik versemből szereltem ki:
Gondalány, mely felszínre tör
húnyvadt agyam lázó bögén.
Nem túrhodik könnyedülve,
mert hírvedét magam törém!
S mint meglenyhedett varmogyán,
ki lengedezve hajladik,
nem tűr modárba sámlifát,
migréntől ő sem alhunyik.
Hűlt merénye nem fitog már,
önharmonyát el sem éri,
de hallatik hogy elmegél,
így az ember meg sem érti!
Barátsággal: dodesz
Jó ez is!
🙂
Köszönöm válaszod. A bögöt megnéztem, és egy új szóval tarkítottam szókincsemet.
🙂
Szép estét!
Kösz!
Neked is minden jót!
Ne lázódj a bögén! 🙂