Isten az én szemeimmel látja,
Milyen az ő világa.
Az én szemeimmel,
Ismeri meg az ismeretlent.
Az én számmal kóstol,
Leányzókat csókol,
Ajkammal ő nevet,
S mondja, kit szeret.
Az én kezemmel simogat,
Hantolja a sírokat.
Az én lábam az ő lába,
Hogy világát bejárja.
Isten nem tudja máshogy
Megismerni a világot.
S most, végre látva-látja
És velem együtt csodálja.
2 hozzászólás
Azért nem hiszem hogy állandóan" csodálja".Van egy néhány elfusizott alkotása is .( lásd főleg napjainkban).Azért grt.Z
Kedves Zarzwieczky!
Köszönöm, hogy olvastál, bár én úgy hiszem, mint Leibniz: szerinte ez a lehetséges világok legjobbika.
Üdvözlettel: Gergő