Tudod e, Péter hol vagyok?
Isten felemelt,
s most a tenyérén hordoz.
Neki jó vagyok így;
rakoncátlan csitrinek is,
amilyen valójában vagyok.
Még én mangót majszolok,
pajkosan rám kacsint.
– Nem kell nékünk nyíl.
Nyugodj meg, leányom!
Kedvesed felé
a lábam lógatom.
12 hozzászólás
Kedves Noémi!
´Még én mangót majszolok
pajkosan rámkacsint´
Nagyon szép sorok!
Szeretetterl:sailor
Köszönöm kedves sailor, hogy szépnek találod azt két sort.
Noémi
szép, van benne egy kis gyermeki báj. épp ezért tetszett. szeretettel
Jól esett ez a gyermeki báj, Andy.
Kedves Noémi!
Szerintem, Péter pontosan tudja, hogy hol vagy.
Úgy érzem, mintha valami jó történt volna, és az jó.
Tetszett a versed.
Üdv: harcsa
Kedves Harcsa, jól érzékeled, igen némi változás történt…..és az jó.
:)))))))))) Nagyon jó és remélem célba talált :))))
Gratulálok kedves Noémi !
Szeretettel:Zsu
Zsu kedves, majd egyszer elsüllyed, addigra majd csak csak célba is talál.
Kedves Noémi!
Szerencsés ember vagy, ha Isten a tenyerén hordoz.
Frappáns kis vers!
Szeretettel!
Ida
Kedves Ida, akkor leszek igazán szerencsés, ha el is érik Isten lábát.
Köszönöm, hogy nálam jártál.
Nagyon szimpatikus a műved, én is csak kívánni tudom!
Üdv.:Tamás
Köszönöm Tamás. 🙂