Selymes fényű lágy szellő
Madár csicsergésű bárány felhő.
Langyos, lágy, sima, ölelő
Kedvesen simogat, mint egy szerető.
Melenget a tavasz, s a tél emlék csupán,
S a hideg után lassan jön a tavasz talán,
Élvezném is minden pillanatát, ízét zamatát,
ha nem kínozna megfázás, vírus nátha már.
Bent fekszem, gyógyszert szedek, teát iszok,
s két köhögés között levegőért kapkodok.
Kinyitom az ablakot, hátha elillan a nátha,
de csak a fuldoklás jön, mi a vállam rázza.
Selymes fényű lágy szellő
Szobámba azért lassan bejő
Madárcsicsergés, hallom hívó szavad,
Langyos szellő, érzem hatalmad.
Igaz gyógyír egy valami lenne,
ha két karod szorosan átölelne.
Hát siess haza kedves, mert tavaszra vágyom
S éltető csókodra, mi betegségemre orvosságom!
3 hozzászólás
Kedves kis vers. Csak a címével vagy bajom. Amint elolvastam, automatikusan rávágtam a rigmus folytatását: "Itt a tavasz, dagad a f…." És gyanítom, hogy nem én vagyok az egyetlen, akinek rögtön ez ugrik be róla… 😛
Őszintén szólva, erre nem is gondoltam! :DDD De látom a tavasz előhozza a fantáziát rendesen! 😛
Őszintén szólva, erre nem is gondoltam! :DDD De látom a tavasz előhozza a fantáziát rendesen! 😛