Halli-hó, jaj de jó,
Újra hull a pelyhes hó.
A megfáradt ősz visszatekint,
Bánatosan egyet legyint.
Nem tehet már ennél többet,
S ellepi a hó a földet.
Újra itt a hideg tél,
Feltámadta a fagyos szél,
Belemar az arcba, kézbe,
Ott dudorász a kéménybe.
A hópelyheket táncra kéri
Ezt az egyet nagyon érti.
Gyermekzsivaj az udvaron,
Ott csúszkálnak kint a havon,
Kesztyűben az apró kezek,
Épülnek a hóemberek,
Keményen dúl a hócsata,
Nyakig havas Pista, Kata.
Nosza, ki a dombra gyorsan,
Síléc, gilics, merre, hol van?
Szánkó repül a friss havon,
Korcsolyáznak kint a tavon,
Fehér minden a határban,
S mosolyog a tél magában.