tacskó gondolat csahol,
ahol
mohó kukacok
dagadt szemét kupacot
falnak,
ahol
öklendezve dőlnek a falnak
megrepedt álmok,
ahol
az angyalok múlt időben állnak.
Ahol
pláza próféta papol,
ahol
az éjszaka tarol,
ahol
vakon bámul két szeme a holdnak,
ahol
még az élők is csak holtak.
Itt élünk,
ahol
kibújtunk a mágus varázsköpenye alól,
ahol
tiszta szellemünk énekesmadara dalol,
ahol
a szivárvány a szürkével dacol.
Ahol
gyöngyerdőn át kanyarog utunk,
ahol
futunk
átkarolva a remény vállát,
ahol
az ember a holnap vonatára száll át.
Ahol
kihúzzuk meggörbült termetünk,
és teremtünk
sok szárnyas csodát,
ahol
értjük a tetteink okát.
Itt élünk,
ahol
magasság és mélység,
ahol
alázat, kevélység
simogat és tép,
ahol
gaz lehet az igaz, és torz lehet a szép.
Itt élünk,
ahol
a földi tanteremben az ember szorgosan
magol.
4 hozzászólás
Még mindig nagyon tetszik. 🙂 Remekül épül fel, és nem foglal állást. Bár valahol mégis. 🙂 Formailag érdekes, a rímelése nem erőltetett, szóval klassz. Üdv, Poppy
Ó de nagyon jó kis vers! Ötletes, dallamos, ügyesen van tördelve, összességében tényleg jó 🙂 Grat 🙂
Nagyon együtt van…képek és rímek, ritmus és forma…ötvöződik a kifejezni kívánt tartalommal, nem bonyolult, mindenki megértheti elsődleges jelentését, és a mögöttest is. Nincs benne egyetlen félre sikerült hasonlat, visszássan csengő jelző, sőt, minden pontosan olyan, amilyennek lennie kell, se nem több, se nem kevesebb.
Különösen nagyon tatszik a formája, a képi megjelenítés. Az esztétikai élmény tökéletes, az olvasó eljut a katarzishoz!
-én
Nagyon tetszik a vers formája és a tartalma is.
Rozália