Vagyok, aki vagyok, és hogy ki leszek
Egy új érzéssel egy új életet veszek
Vágyom arra, hogy minden jó lesz
A jelen idő majd velem jót tesz
Süt a nap és sehol egy árnyék
Aki engem szeret, azzal én jól bánnék
A búban, bajban is vigaszt adnék
Szíve minden zugában én laknék
Csak úgy tudok szeretni, ha magamat adom
Szívemben csupa vidámság és lakodalom
Csak úgy tudok élni, ha nincs benne bánat
Tiszta érzéseimnek senki sem árthat
Bár a múló percek pillanatra várnak
És a vándor vágyak tilosban járnak
Mégis boldog a nap, mit Veled tölthetek
Sablon életből naponta kitörhetek
2 hozzászólás
Szép verset írtál, hagyományosan elől minden sort nagybetűvel kezdtél.
Ha tartod a korabeli költők szokását, akkor a sorok, és/vagy sorvégekre
pontot, vagy valamilyen írásjelet is kellene tenni.
Egyébként a versed szép, a rímek is jól csengenek.
Szeretettel olvastam: Kata
Kedves Kata! Köszönöm, hogy olvastál. Végre bejutottam, s láttam, hogy az idén olvastad versemet. Nekem szokásom, hogy a sorok végére nem teszek semmilyen írásjelet. Így az olvasó maga döntheti el hogyan értelmezi azt. Még egyszer köszönöm, hogy olvastál.