Bosszantanak a fagyos reggelek,
egyenként mind a zafír könnyek,
bosszantanak a verejtékcseppek.
Ezüstfehér, nehéz a fákon a hó.
Vén Hold dereng a ház falán,
huzatos ablakban jégből van virág.
Az óra a falon hallgat, a csendben
a keretből kilépnek a szentek.
Nyomor fordul be az utcasarkon
az árnyékokon rongy a takaró.
Összeszedegetem a szétgurult
könnyeket, felajánlom a szenteknek.
Meglódul a csend, az óra a falon,
a kenyér, melyen fellázad a penész.
Bosszantanak a hópelyhek is, mert
vastagon takarják a szemetet.
Itt lakom, szavaimat sorba rakom.
Tovább már nincs mit mondanom.
Itt lakom
By oroszlán
28 hozzászólás
"Nyomor fordul be az utcasarkon
az árnyékon rongy a takaró."
szép sorok.
Szeretettel.Ágnes
Köszönöm kedves Ági, talán ezek a legfájdalmasabb sorok, amiket kiemeltél.
Ezekért, ezekről, ezeknek írtam.
Szeretettel: Ica
Dehogy nincs ..sok mondanivalód lesz még ha eljön a tavasz, a nyár…
Remek versedhez gratulálok!
Üdv András
Kedves András!
Köszönöm a figyelmedet, örülök, hogy itt voltál.
Üdvözlettel: Ica
Kedves oroslán!
Megint egy kitünö írás!
´Bosszantanak a hópelyhek is, mert
vastagon takarják a szemetet.´
hihetetlen jó!
Szeretettel:sailor
Kedves Sailor!
Köszönöm az elismerő soraidat.
Most így utólag úgy érzem nem kellene oda az az "is". (csak már annyi minden bosszant) :)))
Üdvözöllek szeretettel: Ica
"Meglódul a csend, az óra a falon,
a kenyér, melyen fellázad a penész. "
Drága Ica, jó, hogy sorba raktad szavaidat, mert sokat mondtál velük, nagyon sokat…
Olyan szépségesek, hogy akár az egészet ide másolhattam volna. Talán a téli időszak egy kicsit unalmas tud lenne, de lám, ilyenkor születnek remek költemények, mint amilyen ez a tiéd is. Nagyon, nagyon tetszik!
Ölellek szeretettel
Ida
Drága Ida!
Egyik nap belegondoltam a mások nyomorúságába, erre jött az a sok hó, na az adta a többi gondolatot.
Olyan nehéz lett a szívem.
Szeretettel ölellek és köszönöm, hogy mindig elolvasod a verseimet, figyelsz rá. Ica
Szia Ica, remélem azért még van, s mi is hallani fogjuk! Elképesztően érzékletes, jól megkomponált képek! Tetszett!!! Szeretettel üdvözöllek: én
Kedves Laci!
Nem teszem le a tollat, ez csak jelképes!:)))
Felzaklatott és bosszantott mennyi nyomorult sors van. Mivel tömören igyekszem írni, nem akartam a szót szaporítani.
Üdvözlettel: Ica
Drága Ica !
Megint egy gyöngyszem ez a versed is.
Nagyon szép képekkel, szeretettel gratulálok!
Ölelésem:Zsu
Köszönöm a gratulációdat drága Zsu, és hogy időt szántál a versemre.
Szeretettek ölellek: Ica
Kedves Ica!
Az otthonnál, a hazaszeretetnél nincs fontosabb.
🙂
Szeretettel!
Kedves Szabolcs!
Nem mindegy, hogy hogyan élnek hazánkban az emberek és hogy otthon érzik-e magukat?
Örülök, hogy itt voltál.
Üdvözlettel: Ica
Kedves Ica!
Teljes mértékben igazad van, és ezért írtam azt, amit írtam, mert a mi otthonunk, mindannyiunk hazája a Föld, a Világegyetem, és az a dolgunk, hogy jól érezzük magunkat rajta, benne, mert akkor ő(k) is jól fogják magukat érezni.
Szeretettel: Szabolcs
Köszönöm, hogy visszatértél a veremhez kedves Szabolcs, Azt jelenti, hogy jobban belegondoltál, hogy hol is lakunk igazából?
Nem csak én, te, hanem nagyon sokan, sajnos így.
Szeretettel: Ica
Icám! Nekem van mit mondanom. Sok verseddel találkozom mostanában, és egyik jobb mint a másik.Tudom nem éppen az én dicséretemre vársz, de fogadd elismerésemet. Jól írsz! Gratulálok!
Szer-Vali
Drága Valikám!
Nekem bizony nagyon is fontos mindenkinek a véleménye és ez elismerése is. Annak a véleménye különösen, aki maga is nagyon jó verseket ír, jelen esetben a tiéd!
Nagyon szépen köszönöm. Szeretettel: Ica
Kedves Ica!
Szomorú vagyok, mert te is az vagy. Szomorú vagyok, mert igazad van. Szomorú vagyok, mert a
versed elég okot ad rá. Amit leírtál, az időnként engem is nyomaszt, mert én is itt lakom.
Judit
Kedves Judit!
Te is, én is és még mennyien itt lakunk? Mennyivel könnyebb lenne, csak egy kicsivel is, ha nem látnánk éhezőket, hajléktalanokat.
Szeretettel: Ica
Kedves Ica!
Olyan a versed minden sora, amiről külön-külön oldalakat lehetne írni. Sajnos minden szavad igaz, ami nagyon sok embert érint, másokat meg nyomaszt, mert ez a valóság, hiszen "verejtékcseppek" bosszantóak, hiszen úgy keresik a kenyerüket a szegénysorsúak, persze, csak akkor, ha van munkahelye, ha nincs, éheznek. Hányan hunyják le szemüket ott, ahol a huzatos ablakban jégből van virág, ezért már a mennyek országában a keretből kilépnek a szentek, hiszen a szegények kenyerén fellázad a penész, – milyen élet ez? Hiszen a hópelyhek vastagon takarják a szemetet, ezért azt mondod: már nincs mit mondanom?
Dehogy nincs, olyan sok van, hogy már nehéz felsorolni is.
Remek versedhez szeretettel gratulálok: Kata
Kedves Kata!
Szerintem a szabad versnek az a célja, hogy képekben, tömören láttasson. Igyekeztem.
Örülök, hogy te is így érzel a mai sorsokkal kapcsolatban és érzékeltetted is a véleményedet.
Köszönöm a gratulációdat.
Szeretettel ölellek: Ica
Azért érintett meg ez a vállaltan szabad vers, mert elsősorban őszinte, és kimondja azt, ami bántja.
aLéb
Köszönöm kedves aLéB a figyelmedet. jólesett nagyon!
Üdvözlettel: Ica
elképesztő képek rajzolódnak ki előttem
versed soraiból
a kifejezésmód roppant lenyűgöző
Köszönöm soraidat kedves Andrea!
Nagyon jólesik, mert ez a versem fájó érzelmekből született.
Szeretettel: Ica
Drága Icám!
Nem véletlenül népszerűek a verseid!
Úgy tudsz írni, hogy megmaradsz egyedinek, miközben a soraidat magukénak érezhetik, sokan!
És milyen sokan!
Mint most is.
Úgy éreztem olvasás közben, mintha már megint, József Attila korában élnénk.
Szeretettel ölellek:
Ildikó
Köszönöm szépen a megtisztelő soraidat drága Ildi.
Örülök, ha így látod. (elég szomorú, hogy a szegények sorsa nem változik, sőt egyre többen vannak.)
Szeretettel: Ica