A mosolyodat kérem,
A világodat féltem.
Benned lakó énem
Irányítja létem.
Két karom menedék, hová áhítva hívlak,
Ha lelkem vérző betűi sírnak a papírnak.
Dacban élő ajkad mosolyog merészen,
Ha kék szemed tükrében álmainkat nézem.
Az ölelésed kérem,
A szereteted féltem.
Átölelő énem
Boldogítja létem.
A világot, mit nyújtasz, egy csodának látom,
Mert belőled indul és hozzád tér meg álmom.
Az akaratod bársony, mellyel takargatsz engem,
Én nem vagyok egyedül a világegyetemben.
A bölcsességed kérem,
Az igazadat féltem,
És hozzád bújó énem
Beragyogja létem.
Két kezedet fogva nem érhet már bánat,
Nem kell áhítanom nekem a csodákat,
Mert a nap nap után úgy múlik el nálunk,
Hogy minden múló perben csodát találunk.
A létezésed kérem,
Az elmúlásod féltem.
Tőled függő énem
Kísérje el létem.
8 hozzászólás
Szép szerelmes vallomás. Érdekes felépítésű a versed, ezáltal még jobban érzékelteted érzéseidet. Maradj mindig boldog!
szeretettel-panka
Kedves panka!
Köszönöm a hozzászólásodat.
A vers felépítése engem is meglepett amikor írtam, valahogy akaratlanul is így jöttek a sorok.
A jókívánságod külön köszönöm.
Szeretettel:
Millali
Csodaszép érzések vibrálnak írásodban!
Szeretettel olvastam: Tünde
Kedves Tünde!
Köszönöm, hogy erre jártál és értékeltél.
Kissé önző szerelmi vallomásnak éreztem ezt a verset, de maga a szerelem is tele van önző, birtokló mozzanatokkal.
Szeretettel:
Millali
Az önzés a szerelem előjoga. Hát nem azt írta Szabó Lőrinc is : "…Nem vagy enyém míg magadé vagy…" Egyébként nekem tetszik a vers, és nem is olyan önző, hiszen kérsz, és féltesz benne. Szeretettel Era
Köszönöm a szép szavakat, és azt is hogy olvastad a versemet.
Önző önzetlenséggel kell egyet értsek veled.
Szeretettel:
Millali
Nagyon szép szerelmes vers. Irigyelem a biztonságodat.
Mária
Köszönöm,hogy olvastál!
A körülöttünk lévő bizonytalanságok csak erősítik bennünk a biztonságot.
Üdvözlettel:
Millali