Itt van már a karnevál,
éjjel-nappal áll a bál.
Februárban nem fázom.
ha Rióban szambázom!
Farsangolok vidéken,
káposztás hús az étkem.
Míg Mohácson vár a csók,
nem zavarnak a busók!
Nem búsulok, csak eszem,
nem ment el az én eszem!
Bőség legyen, iszom rá,
váljék rajtam izommá!
Elmegyek a lagziba,
ott vár rám a sült liba!
Az ifjú párt köszöntöm,
szomjas torkom leöntöm!
Temessük hát a telet,
siras_distinctsuk egy keveset!
De ne hívjuk vissza már,
vár a tarka karnevál!
Böjti Elek nem vagyok,
mindenféle húst falok!
Még levegőt sem veszek,
harminc fánkot úgy eszek!
Ihaj-csuhaj csörege,
nem hull a fák levele!
A maskarám felveszem,
szambát járok míg eszem!
Itt van már a karnevál,
Velencében áll a bál.
Álarcomat felveszem,
rám sem ismersz kedvesem!
Itt van már a karnevál,
én leszek a bálkirály.
Az legyen a királynő,
kinek hasa nagyra nő!
2 hozzászólás
Annyira humoros a versed, hogy olvasva, több helyen nevetnem kellett, s ez olyan jól esett, mondhatom. Végigjárod nem csak kicsiny országunkat, még Vlencébe is kirándulsz. Az egész versed egy vidám, jó móka. Hiába, remekül verselsz, ezt, azt hiszem, senki sem vitathatja!
Gratulálok: Kata
Köszönöm Kedves Kata!
Igyekeztem farsangi hangulatba kerülni, hogy hiteles verset írjak! 🙂
Üdv.: Alberth