Szülőföldem, szép városom,
Távol vitt tőled a sorsom.
Szívem húzta a szerelem,
Szívem után kellett mennem.
Negyven év telt el azóta,
Hogy a szívem megfogadta,
Nem hamvad el soha a vágy,
Meglásd, visszajövök hozzád!
(Jön a vonat, lassan megáll,
Állomásban senki se vár…
Jönnek-mennek az emberek,
Én már senkit nem ismerek…!)
Itt vagyok, ím, hazajöttem!
Szívem vágyát betöltöttem…
Jól esik e földre lépni!
Ezt jelenti, itthon lenni?
11 hozzászólás
Kedves Katalin!
Szép, honvágyról árulkodó verset alkottál. A 3. versszakban én inkább állomáson-t írnék állomásban helyett, de nyilván okkal választottad ezt:) Nagy dolog, ha az ember a párja kedvéért elhagyja a szülőföldjét, erre csak a szerelem bírhat rá valakit… Szerintem ott vagy otthon, ahol gyökeret vertél, ahol igazán jól érzed magad, tehát nem feltétlenül a szülővárosodban:)
Üdv: Borostyán
Szia Borostyán! Igazad van, ki is fogom javítani. Nekem három testvérem van már sok-sok éve Kanadában. Jól megvannak, de szülőföldjükre mindig visszavágynak. Köszönöm, hogy olvastad naív versemet! Szeretettel üdvözöllek, Katalin
Túl sok a "szívem" és túl sok a ragrím. Csak ennyi:)
Üdv
Kedves Michelangelo! Tökéletesen igazad van, népies vers íze van épp a ragrímek és a szív szó ismétlése miatt. Naív vers!? A ritmusa és a dallama is ezt sugallja. Köszönöm véleményedet, számítottam rá! Üdvözöllek, Katalin
Nagyon népdal csengése van.Éppen ezért nem annyira megragadó.A honvágy versbe faragása ennél többet érdemel.Ámbár…ki-ki!
Kedves Gyogyo! Tökéletesen igazad van, amint Michelangelonak is írtam, népies vers ez, így sikerült, nem vajúdtam vele sokat, egy perc alatt a világra jött. Nagyon köszönöm a véleményedet, el is fogadom, hisz igazad van, akkor is tudtam amik or feltettem, lehet ki is fogom törülni, mert engem is zavar! Köszönöm, Katalin
Kedves Katalin, én is messze lakom attól várostól, ahol felnőttem; jól érzem itt magam, sok jó ismerősöm és barátom van, szeretek itt élni… Mégis, hazamenni oda, ahol gyermek voltam, ahol a tágabb családom él, és ahol tárt karokkal várja a Nagymama és a Nagypapa az unokákat 🙂 – az bizony felemelő érzés! Ott egészen másnak érzem a fákat, a felhőket, a naplementét… pedig a formájukat tekintve tényleg ugyanolyanok 🙂
Kedves versed eszembe is juttatta, hogy hamarosan újra hazalátogatunk, és ez jó érzéssel töltött el 🙂
Szeretettel: barackvirág
Újra a szülőföldön lenni, és felidézni a gyerekkori emlékeket, nagyszerű élmény.
Rozália
Köszönöm, Rozália! Katalin
Nagyon örülök, hogy véletlenül megtaláltalak. Nagyon tetszik a versed.
Amikor nemrég' én is Székelyföldön jártam, s meglátogattam a várost, az iskolát, ahol éltem, ahová jártam, éppen olyan gondolatok fogalmazódtak meg bennem, amilyet te szép versedbe tömörítettél.
Szeretettel üdvözöllek, remélem, még máskor is találkozunk!
Szia! Hiányoztál! nagyon örülök, hogy olvastad ezt a kis népies hangzású verset. Naív versike, kaptam is érte bírálatot, de olyan spontán volt a születése, nem változtattam rajta. Gondoltam, aki ismeri az érzést, azt megragadja! Szeretettel, Katalin