Friss vizü kis patak indul hegy tetejéről alá
Rám gyönyörű hajadon kislány mosolyog teli szívvel
Huncut a szemragyogás, huncut neki szűzi világa
Könny szalad át orcámon ez édeni gerlice láttán
Lágy selyemágy tenyerét megfogni alig merem én:
Széttöröm azt, amit adtál? Istenem, oly nagy e súly…
Ius Primae Noctis
By Báldi Bálint
2 hozzászólás
De jó olvasni ezt a verset! Hangosan, persze. Megint nagyon szépet alkottál, kedves Bálint. Szépen ábrázolod, ahogy a féltés benne van a férfiben, mert bizony nagy a felelőssége…
Gratulálok: Klári
Kedves Klári!
Köszönöm jóleső soraid! Örülök, ha valóban kellemes hangulatot sikerült köréd varázsolni. Gyere legközelebb is! 🙂
Szeretettel: Bálint