Bujkálok veled mostanában
s rejtem csodás soraidat zsebembe
fáradt szemeimbe.
Az a pár sor nekem annyira kell
mint éhezőnek az eledel
betegnek az orvosság, a tű
nótás zenésznek a hegedű
…, bujkálok veled mostanában
s arcomra mosolyt csókol a szél
mely nemrég az ajkaidhoz ért.
IV. Bujkálok veled mostanában
By Rumcájsz
2 hozzászólás
Szia Rumcájsz!
Kellemes, könnyed a versike, és van benne hangszer is. Szép.
Gratulálok!
Szeretettel: Kankalin
Kedves Rumcájsz,
ez ismét gyönyörű és sokat sejtető…(vagy tán teljesen egyértelmű?!)
Tetszik 🙂
Jodie