Ezen a holdfényes éjszakán
eszembe jutott a szőke lány,
ki talán most is Berlin utcáit rója,
oda vihetne Zeppelin léghajója.
Ó, az a szőke lány,
kinek haja mint az érett búzamező
és ajkán piros pipacsok dalolnak,
az út menti fák előtte mind meghajolnak,
selymes bőrén bűnbe esik a Nap,
lennék én fűszál a talpa alatt!
Ha rám néz, legyűr, megbabonáz az a szem,
Ő érte áhítozik templomban a csend,
…, de messze van, nem hallom lépteit, szavát,
fáradt ajakkal mondok érte bús imát.
5 hozzászólás
Kedves Rumcájsz!
Örülök az újabb művednek! A réges-régen talán tegnap, tegnapelőtt volt, vagy nagyon régen?
Gratulálok, és írj!
Üdv: Kankalin
Nagyon-nagyon régen volt már ez, magam sem emlékszem, annyira régen! De miért érdekel ennyire, kedves Kankalin?
Köszönet Neked! Az eredmény 5:7 Kankalin javára.
Üdvözlettel:
Rumcájsz
Várom az új verseket is. Így nem igazságos!
Üdv: Kankalin
Nagyon szép vers! Hangulatos, dallamos. Köszönöm
Köszönet Neked, kedves EloiseLennon!
Cserébe meglesem mit írtál "nekünk" mostanában!
Üdvözlettel:
Rumcájsz