Már nem követlek, amíg a végtelen
határon át vezet az utad,
már nem figyelem, hogyan fordítják
a csillagok feléd arcukat,
csak látom, ahogy egyre messzebb
lépsz, és a távol átölel,
lelkem még kíván, de veszett a harc,
amibe, ha jön, lépni kell,
azt hittem, maradni fogsz, ha kérlek,
de mégsem szóltam, mert utazó
szívednek börtön vagy tömlöc lenne,
ha mégis teszem, és köt a szó,
így némán hagytam, hogy elsodorj, és
se kikötő, se dokk, se rév,
hol megpihenjek benned, mint folyó
alján 'hogy ül a hordalék,
és egyre messzebb sóhajtja tőlem
szép alakod a kapzsi szél,
nyárszínű, napízű csókod érzem,
de szíved már hozzám nem beszél,
lopna a tél hideg kezével, beléd
hasít, de nem bír velünk mégsem,
mert izzásba dönteni édes ajkad
elég volt egyetlen érintésem.
11 hozzászólás
"így némán hagytam, hogy elsodorj, és
se kikötő, se dokk, se rév,
hol megpihenjek benned, mint folyó
alján 'hogy ül a hordalék,"
Bár szomorú de annyira szép.
üdv. koko
Köszönöm, hogy olvastál, örülök hogy tetszett!
Szeretettel Miléna
Nagyon szépre írtad szerelmedet!
Szeretettel gratulálok
Ica
Köszönöm a kedvességed!
Szeretettel: Miléna
Kedves Miléna! Az egy dolog, h valaki őszintén tud és mer írni önmagáról, szerelmeiről, csalódásairól, de az meg egy másik, ha azt úgy tudja megtenni, versben vagy prózában, hogy az mások számára is élményt jelentsen. Ez a versed ilyen, s többi is! Szeretettel üdvözöllek: én
Köszönöm kedves szavaidat, Bödön!
Szeretettel, Miléna
Torokszorítóan szépséges vers, kedves Miléna.
Szeretettel,
Ida
Köszönöm, hogy olvastál, Ida, és örülök hogy tetszett.
Szeretettel,
Miléna
Kedves Miléna!
Csodaszéo!
Szeretettel:sailor
Köszönöm hogy olvastad, Sailor!
Szeretettel Miléna
szia Miléna!
Soraid alapból lemondóak, szomorúak, de mégis szép, zenélő képekkel fejezik ki a vers lényegét!
grat
leslie