Tél van, alszik a táj, csendes mozdulatlanság ül a világon, sehol egy lélek, nyoma se látszik a létnek. De valami változott tegnap óta: a jégcsapok, mik oly kegyetlenül szúrták szíven a tájat ma mintha könnyeket ontanának…
Falevél on 2011.04.28. 05:15 Szia inanis! Azt a pillanatot ragadtad meg, ami elhozza az észrevétlen változást… Halálba az életet, télbe a tavasz éledését… Jégcsapok által szíven szúrt táj, s a gyilkos tőr, mi könnyezik már… Szép párosítása a gondolatoknak… Szeretettel: Falevél Be kell jelentkezni a válaszadáshoz
1 hozzászólás
Szia inanis!
Azt a pillanatot ragadtad meg, ami elhozza az észrevétlen változást… Halálba az életet, télbe a tavasz éledését…
Jégcsapok által szíven szúrt táj, s a gyilkos tőr, mi könnyezik már…
Szép párosítása a gondolatoknak…
Szeretettel: Falevél