apró cseppekben
fürdik az éjjeli hold
benned rejtőzöm
–
kiszabadított
napsugárral évődik
lelked bús tele
–
hajnali ködben
kivehetetlenül fáj
jelen, múlt, jövő
–
zúzmarás reggel
lépted surrogó nyomán
hóban hempergek
–
elveszítettem
rögös, fagyott éjszakák
ártatlanságát
–
deres határban
cinkedalban elvegyül
rohanó magány
10 hozzászólás
Tetszik a haikucsokor Kedves Eszter!
Benne van a természet és benne az ember.
Megszerettem ezt a versformát, itt tanultam, próbálgattam. Régen írtam már, de most eszembe juttattad. Kösz.
Szeretettel gratulálok: Ica
Köszönöm szépen, kedves Ica!
Szia Eszti!
Ezek nagyon jók! Pedig, tudod, nem szeretem a haikut!:) De ezekért irigyellek:)
Üdvözlettel: én
Köszönöm Laci, örülök, hogy itt jártál!
Kedves Eszti !
Nagyon szépek lettek ezek a haikuk, mindig is csodáltam , azokat akik ezt a versformát, ilyen
szinten művelik.
Szeretettel gratulálok: Zsu
Nagyon köszönöm, kedves Zsu!
Kedves Eszter!
Nagyon szépek, apró gyöngyszemek, igazi téli hangulat. Nem is annyira a tájnak, mint a léleknek…
/Egy apróság: télen nem dalolnak a cinkék. József napkor Szent József osztja ki a madaraknak a "sípot", ezt tartja a hagyomány. Ugyan nálad a lélek tele van ábrázolva a haikukkal, de zúzmarás reggeleken, és rögös, fagyott éjszakák után, deres határban nincsen cinkedal./
Judit
Kedves Judit!
Köszönöm az észrevételt, azt hiszem, igazad van, mert a kertünk tele van ugyan cinkével, kihelyeztünk nekik magokat, de valóban nem énekelnek, csak esznek, és veszekednek a jó falatokért. Talán a költő szabadság ennyit megenged.
Szeretettel: Eszti
Kedves Eszti!
Most találtam rá a szép haiku-csokrodra. Nagyon szépek. A jó az is benne, hogy lassan elmúltak a hidegek, vagyis nem is nagyon voltak. Ha esett egy kis hó, nálunk mindig elolvadt. Szegény gyerekek errefelé nem tudtak szánkózni.
Ritkán látunk.
Szeretettel olvastam: Kata
Szia Eszter!
Édes bús kedves álmodozó vers, bitangul megkapó, elvarázsoló.
De nálam a "cinkedalban elvegyülés " viszi a pálmát…hihetetlen kedves hasonlat.
mosolyogva gratulálok, sok szeretettel…