Játszik
a reggel a fénnyel
kéjjel
nyújtózik a nap
talán marad még kicsit
felhővel takarja bal szemét
mikor a földre néz,
mert nehéz
meglátni a fürge felhők alatt
hol matat
a kerge gerle
magvakat keresve
hová bújt a bogár a madár elől
hol fut a gyermek a labda után
ilyen korán
mit cipel az öreganyó
földet súroló szatyrában
ébred-e a hajléktalan a padon
vagy vadon erdőt jár-e még álmában
nyilnak-e ablakok az égre
mosolyog- e végre a láztalan beteg
hallik-e dal
zengnek-e énekek
mert szomorú földre csak bánatos
csatakos
tavaszi szél jöhet
Játék
By fefo
5 hozzászólás
ez nagyon szép…bizonyítja h az igazi szépség a szomorúságból jön
szép dallamos és könnyed, mégis beszédes egyúttal
engem megfogott…így tovább!
üdv: Vérvirág
No először megnéztem, hogy ki ez a lény aki ezt a kis remeket írta! Be is jött amit hittem, gondoltam, hogy fiatal lány vagy, annál is inkább mert a halál kétszer is megfordul a versben. Bár ami a himnős kifejezést illeti az fiúra is vallhat, ők szeretnek eljátszogatni az ilyen szexuális ihletettségű szavakkal. Szóval kedves szabadvers-kőltőnő meg kell állapítanom, hogy a fantáziád határtalan. Bár ez a vers is kitűnő, de minden esélyed megvan rá, hogy még számtalan jobbnál jobb verset írjál ! Hát csak rajta ! Különben tetszik az Ars poetikád is.
Szeretettel fefo
Nem értitek ? Én sem ! Vérvirágnak írtam e kis hozzászólást a Szabad vers , cimű verséhez és véletlenülé ide másoltam ! Kérlek tekintsétek semmisnek, mert nem tudom kitörölni. Bocs Vérvirág ! Természetesen a versednél is ott van !
Olyan szép a lendülete!Teljesen elvarázsolt!Gratula!
Nagyon tetszett! szinte egy szuszra fut ki az egész, igazán lendületes:) Gratulálok!:)