csurrancseppen,
bár nem is méz.
lobbanlibben,
de félrenéz.
térülj, fordúlj…
csak megtérülj.
zendülj, kondúlj,
halkan szépülj.
ne rám morogj
éhes méhként.
dobbants, forogj,
érintésként.
napunk pofoz,
szambát cikál.
tolvaj, osztozz!
csak vacilál…
a szél surran,
gondol egyet,
s tóba csobban.
mereszd szemed,
fesd le eged,
fesd át egyszer
fejed felett.
csillag? kábszer.
csillagszemek,
szörcsög, pislog.
elképzellek.
elandalog.
nem a holdra,
szaloncukor
tejútakra,
ma éjfélkor.
keserédes:
Ő mégis méz.
természetes,
hogy félrenéz.
2 hozzászólás
Érdekes. Pergős, dalolós. Játékos. Nagyon tetszik. Nekem még a lábam is megmozdult, mint a csujjogatóban, bár a témája nem ezt a játékosságot fedi. Beleborzongtam az ellentmondásba. Gratulálok.
🙂 koszi szepen, orulok, h tetszik, a jatek tenyleg csak a formara vonatkozott, nem a temara:) a tema kicsit semmilyen, es az is egyszeruen, nekem ezert tetszik.