játszunk szimultán

drámát játszottunk, furcsán kreált történetet,
valami angol humor volt az egész, vér folyt
a gyilkos meg közben viccet mesélt, meglehet
burleszk ez vagy tragikomédia, a sikolyt
talán jobban rettegték. de ezt mi éltük meg,
ócska pisztolyt csempésztünk a színfalakra
ami el is sült, valami dalok is zengtek,
fals volt az egész, kicsi a kar napidíja,
prűd közönség, pár szomszéd, nagyon ráértek,
meg volt szeretők, hátul röhögtek – rajtunk,
segged tapogatta mind akik hozzád fértek,
benne volt a jegy árában, híd alatt laktunk,
vagyis eljátszottunk a gondolattal ketten,
mire lennénk képesek egymásért primer mód,
de nem sikk már az önfeláldozás, őrülten
lehet csak játszani valóságot, szögesdrót
köztünk, meg duma, rímekbe szedve, zsivaj,
egymás szavába vágva, tönkretett szövegkönyv,
remegő negyvenes égő szál dróton, ihaj
meg csuhaj, kirügyezik a tavasz egy göröngy
alatt, amiről kiderül, hogy varangyos béka,
és elugrál az erkölcsi tanulsággal lustán,
na ennyit a mi drámánkról, majd holnapra
felébredünk, és játszunk tovább szimultán