Jégszíved nem olvad,
bár a tavasz közel,
langyos szellő ébreszt,
mi hajnalban jön el.
Jégszíved nem olvad,
pedig tombol a nyár,
hőn szerelmes imát
suttog a napsugár.
Jégszíved nem olvad,
pedig az ősz kérlel,
könnyes szemmel néz rád,
hív fátyolos fénnyel.
Jégszíved kienged,
míg kinn a hó esik,
forró karjaim közt
álmot látsz reggelig.
4 hozzászólás
Lehetne versednek címe: négy évszak is. Lehet válogatni, hogy kinek melyik teszik legjobban.
Ahogy nézem, tavaszon langyos szellő, nyáron suttog a napsugár, őszön könnyes szemmel néz, s
végre: forró karjaidban álom…
Így gondoltad?
Szépe ez a versed is!
Üdv. Kata
Bizony, kedves Kata, a szerelem sokszor váratlanul jön el, nem akkor amikor számítunk rá. A négy évszakra fókuszáltam a versben, négy versszakkal. A meglepő, hogy a jégszív télen is felolvadhat… és az évszakot meghitt együttlétben lehet eltölteni… ez a mondanivalója és vigyáztam arra, hogy végig szép legyen a vers és romantikus, hiszen a szerelmes verseknek kell a legszabbeknek lenniük.
Szeretettel: alberth
Tetszett a vers. Érdekes módon a tél hozta el az olvasást…gratulálok versedhez.
Köszönöm a gratulációt, kedves Barnaby!