Csak a csend felel ha kérdezem miért adtál új reményt,
Miért adtál a szívemnek ezernyi szenvedélyt?
Kézen fogtam egy éjszakán a szerelem-áldomást,
Megkívántam egy látomást, egy olvadó jégvarázst.
S most gondolat felhőkből újra építkezem,
Fáj hogy nem vagy már s rád emlékezem,
De mesél, vígasztal szüntelen engem,
Egy kedves szó s mosoly, mi itt maradt örökre velem.
6 hozzászólás
Kedves Sándor!
Szépek a képek, szép a gondolat:) A 2. versszak 3. sorában nekem nem igazán stimmel a "vigasztal szüntelen nekem". Gyanítom, a "nekem"-et a mesél-hez párosítottad, így viszont nem illik a vigasztal-hoz, ami után "engem" kellene. Ettől persze még tetszik:)
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyan,
Teljesen jogos az eszreveteled, utana fogok nezni hogy van-e lehetoseg korrigalasra.
Koszonom…:)
Kedves Sándor!
Lenne egy ötletem: S vigasztal, mesél szüntelen nekem. Persze, nincs harag, ha nem fogadod el:)
Üdv: Borostyán
Nos, en is pont erre a cserere gondoltam mint lehetseges megoldas. Koszonom hogy eszrevetted!:)
Jó h említed a bemutatkozásodban MátéPétert,így nem érzem magam hülyén,h nekem erről a versről az ő dalai jutnak eszembe:)
"Miért fogadtad el szerelmes szívem?És hogyha elfogadtad,most miért dobtad el…"meg még más is,stílusában,hangulatában
Kicsit suták a rímek,egyszerű az egész vers,ennek ellenére valahogy mégis meg tud egy kicsit fogni.Főleg az építkezem-emlékezem,engem-velem párosítást"szólom le",egy csöppet csak,ha nem haragszol,meg ezeket a"Csak a csend felel"és"Fáj hogy nem vagy már"félsorokat,mert sajnos már annyiszor hallottuk
Ami tetszik nagyon:"gondolat felhőkből újra építkezem"
meg h mégiscsak pozitívan tudod lezárni.Ez nagyon fontos.Egy villanásnyi mosoly a végére.Ellentmond a szomorkodó soroknak előtte,és ez tartalmazza sztem a vers igazi üzenetét.A szép mindig velünk marad,ha vigyázunk az emlékeinkre.(ha már itt tartunk,a másik emlegetett KaszásAttila és ezutóbbi gondolat kapcsán:Padlás-nem siet el semmi,ha nem felejtjük el,hogy élnek az emlékek még)
üdv
Zsázs
Koszonom az olvasast Zsazsa! (Bocsanat nincs ekezetem)