Jégverés

Szörnyű jégverés csapott most le ránk.
Nem kímélt sem csemetét, bokrot, fát.
Aljasul osont a világon át,
és tarolt mindenütt, amerre járt.
Ágakat zúzott, virágot tépett,
Halálát hozta ifjaknak, vénnek.
Tétlenül nézzük, jaj, tehetetlen!
Csak sírunk, várunk reményvesztetten.
Néha alább hagy, fáradtan csitul,
hogy majd újult erővel zúduljon.
Akkor mi Istenhez fohászkodunk:
Uram! Adj erőt, hogy még bízhassunk!
Jöjjenek újra a hétköznapok,
Nevethessünk, lehessünk boldogok!
Tűnjön el végleg ez az átkozott,
mi ránk annyi iszonyatot hozott.
Nem tudhatjuk, mikor megy el végleg.
Küzdünk ellene minden erőnkkel.
E jégverésnek, e rettenetnek
gyilkos korona-vírus a neve.