(Igor üzenete Natáliának)
Két kicsi kereszt között
többezer mérföld is lehet,
mégsem nagyobb ez a távolság,
mint amikor legutóbb öleltelek.
Nézek kifelé a kerek ablak sötétjén,
álmatlan úszunk az újabb virradatba.
Gyűrött törlőrongy a derengő deszkán:
összegömbölyödött a fedélzeti macska.
Budapesten talán reggel 7 óra,
most kíséred iskolába a gyerekeket.
Te tartasz életben, akit
vékony ezüstszálon viselek,
mert tudom, hogy engem Te is
elszakíthatatlan ezüstszálon viselsz,
boldogan vállalt keresztedet.
3 hozzászólás
Kedves Zoltán!
Gratulálok!
Nagyon szépen meg fogalmazott és megírt vers, gyönyörű érzelmekről.
Szuper!
Üdvözlettel:Béla
Natasa válaszolt 🙂
Szép vers az összetartozásról.