Lápos vizeken tomboló őrület,
hatalmak – művészet birtokáért küzdenek
erőszakkal, csellel, árulással…
a művész megtörten küzd az árral,
s jajong, hogy ott hányódnak tenger habjain értékek,
hol ősi tanok, intő szavai hittel születtek…
Ó, mit becsben kéne tartani
a jelenkor vihara foszlányokká szaggat,
s a gyarló még csak nem is latolgat,
mit bánja, hogy pirkadatra jő a sötét est,
sírja Hold a Nap fényét, s aggodalom ejt
lét hamván könnyeket.
A csorbító, pusztító, hitét vesztett tömeg
értéket becsülni elfelejt, s művészt sem szeret…
mert csak az a nemzet – melyben még él a hit,
csak az tudja
ölelni és tisztelni Művészeit…
9 hozzászólás
Drága Írótárskám!
Azt hiszem tudom, miről szól a versed, vagyis tudom.
Én nagyon szurkolok, csak gondolom, ez épp édes kevés…
MENNI FOG!
d.p.
Megrendítő korrajz, de igaz minden szava! Nem teszem fel a költői kérdést, mit lehet tenni, mert tudom, hogy semmit nem lehet tenni.
Illetve egy dolgot talán lehet…
Szia: én
Köszönöm kedves Bödön, örültem, hogy ritkább jövetelem ellenére sem neheztelsz és jöttél hozzám…de harcolok éppen, azért, amiről írtam…az időhiány ezért van..
Köszönöm!:)
Kedves Sleepwell!
Olyan volt, mint egy középkori emlékfoszlány, amiből pont a lényeg maradt meg az utókornak. Szerintem még Shakespeare sem bírta volna jobban versbe önteni a művészet és a művészek iránti tiszteletét!
Nagyon tetszett, gratulálok!
Köszönöm szépen kedves fanofgd, örülök, hogy tetszik és egyetértesz vele:)
Szia!
Amíg léteznek ilyen emberek, mint te, addig nem hal meg a művészet.
Szeretettel: Rozália
Köszönöm kedves Rozália:)
Szép! Idealista, de nagyon érdemes gondolat, tetszett a megfogalmazás sodrása, lendülete.
aLéb
Köszönöm kedves aLéb!:)