maradt egy szó amelyet végül mégis
lehántva róla azt a vékony hártyát
a jelentést magam kezdhettem volna
feldolgozni ahogy a könyvek írják
fortéllyal csellel fűszerrel furfanggal
távolról nézvést egzotikus gyarmat
mi közelebbről kiszolgáltatottság
béklyó borotva bűn és bűnbocsánat
a szó a kód a password amint mondják
fejemben volt megpróbálhattam volna
amíg itt lent a pántos kapun kívül
eltoporogtam harminchárom évet
az ötvenötből mi késztetett hogy várjak
kinek parancsa hány adótoronyból
ültette jámbor páriák agyába
és fújta mindig épp amerre jártam
mutassák ujjal ott van ott van él még
minden keserved nyűgöd ő okozta
a célkeresztet illeszd tarkójára
ne lőj de tudja bárhol eltalálnád
a rendszer elől soha el nem bújhat
a rendszer zárt jelöld meg árulóját
hogy ott megy ott ír könyvet ad ki újra
nem adta fel hiába rúgták félre
lélegzetvisszafojtva menj utána
szűkítsd terét szoktasd a félelemre
legyen költő de némán körbe-körbe
oszlop körül napóraárnyék pányván
foroghat itt lelkében még egy szóval
lehántja róla azt a vékony hártyát
a jelentést mit születése óta
csak ő tudott jelentheted hogy érti
és aztán balra dőlve hull a kőre
s a halál grand mal tombolása rázza
csak még egy szó csak még egy szó a földön
hogy ő se volt más mint ti gyáva gyarló
lakód foglyod magyarmagyarmagyarmat
3 hozzászólás
Nem állítom, hogy teljesen értem. Szerintem ehhez én még kicsi vagyok.
Amennyit értek, az nagyon.
Nagyon nehéz vérprofikat kommentelni, na.
Az utolsó sor kegyetlenül jó, ez a
"magyarmagyarmagyarmat"
Kár, hogy nem nekem jutott eszembe.
Hiszen ha érteném… csak írom, félálmomban, mintha diktálnám magamnak.
Ez az én "töredezett lírám".
Lesz egy jelentések-ciklus a karácsonyi kötetemben.
Hát, csak azt írhatnám, amit Andrea…
Mindig gondolkodom, mennyire lehet (szabad) kitárulkozni, utalni megélt sorsunkra, életünkre. Nagy dilemma, és valószínűleg a 22-es csapdája. Ha úgy írok, hogy más ne nagyon értse, az elefántcsonttorony lakója leszek, senkit sem fog érdekelni, tanulni belőle, szórakozni rajta, vagy gondolkodni. Ha világosan, magyarul, akkor túl kiadom magam, sőt esetleg lenézik az egyszerűséget…
Nem könnyű egyensúlyozni… Petőfi azt mondta:"Ha nem tudsz mást, mint eldalolni saját fájdalmad, s örömed… stb. – én igyekszem ehhez tartani magam, bár szerintem mindenből le lehet vonni következtetést, tanulságot. Csak hát ahhoz már gondolkodni kell… És az ma nem megy mindenkinek….
(Sokszor nekem sem…) :))))))
Félre ne érts, csak morfondíroztam egyet…!