Mikor a hold, s a csillag fénye
Nem gyújt tüzet a kedvesed szemében.
Ha a nap sugár fénye őt nem vakítja.
Szemedben a könny, mond miért csillogna?
Ha tudja kedvesed, mire vágysz oly nagyon.
Ha füle mégsem hallja, amit szíved dalol.
Ha nem érzi rezgését halk sóhajodnak,
A tomboló tűz is csendesül egy szép nap.
Leszek én a napfény, mely szárítja könnyed,
Leszek enyhe szellő, mely suttogja neved.
Én leszek az, ki megfogja két kezed,
S azt mondom kedves, jer a fényre velem.
Nézd a patak vizét, mely kristályként csillan,
Halld az erdő hangját, kora hajnalban,
Élvezd a nap táncát, a friss hajtásokon
S azt esthajnal fényét, mikor hozzád oson.
Gondolj kedves arra, hogy az élet csodás
Benne számodra, ezer varázst találsz.
Tárd ki a szívedet, a szunnyadó ébredjen!
Egyetlen mosoly az, mit cserébe kérek.
5 hozzászólás
Ez nagyon gyönyörű! Örülhet az akinek szól!
Üdv Panka!
Igen, ez csodaszép kedves Anikó. Nagyon szép természeti képekbe bújtatod érzéseidet, önzetlen szeretetedet. Megint elvarázsoltál, köszönöm.
Üdv: József
Nagyon szép!
Szinte látom a képeket.
Leticia
Kedves Anikó!
Nagyon szépet írtál, remélem, Ő is olvassa, és megérzi belőle igaz szerelmedet:)
Üdv: Borostyán
Köszönöm a hözzászólásokat. Nagyon kedvesek vagtok.:)
Örülök hogy tetszett, és máskor is viszavárlak benneteket:)
üdv
Anikó