Nyári zápor csapta el a fülledt meleget;
égben fogant feszültséget oldó könnyeket
hullattak a testes felhők; sűrűn, szaporán,
panaszosan kopogtak a szobám ablakán.
Heves érzületük hamar elmúlt felettem;
nyomtalanul tűntek el a hulló cseppekben –
tisztult eget takar be a jámbor éjszaka;
viharlehelt levegőnek érzik illata.
(Hintsen csókot szemedre az Álmok Angyala!)
1 hozzászólás
Kedves Kalina!
Nagyon szépen megjelenítetted a nyári vihart, ugye, milyen csodákra képes!? 🙂
Gratulálok!