Jó most a csönd.
Parányi, belső béke.
Fejem fölött
egy fonnyadó levélke
tépelődik,
hulljon vagy maradjon-e.
Egy fa alatt
ülök az őszi napban,
álmos-sután.
Valahol, messze innen
egy hegedű
kesereg a nyár után.
Jó most…
By szilkatiBy szilkati
7 hozzászólás
Olvastam pár versed, színesek, egyszerűek, szépek!
Köszönöm Tímea, hogy itt jártál.
Üdv: Kati
Szia Kati! 🙂
A csönd mindig jó, ha ilyen gondolatokat hoz, akkor még jobb. 🙂
Ez is egy olyan vers, aminek zamata van. Ahogy olvasgattam, mindahányszor átjött belőle a belső béke hangulata.
Amiről írtál, az számomra idilli állapot. Nagyon megfogott a versed, szinte jelen voltam abban a pillanatban. Mindent láttam, hallottam, éreztem.
A tördelés és a szerkezet erősíti a mondanivalót.
Szép. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Bár rövid ez a belső béke, azért az embernek szüksége van rá. Így tisztábban látja a világot. Pontosabban más oldaláról is.
Szeretettel: Kati
Már a harmadikat olvasom Kati! Nagyonjók a verseid! Gratulálok!
Örülök, hogy tetszenek. Bár a legtöbbször kétkedve teszem fel.
Hasonló érzésekkel telve teszek fel én is verset sokszor. Ez érdekes.