Kavicsokon csobog
fűzfák alatt friss patak.
Árnyék vonszol a fűben,
közönyösen hömpölyög
velem a félelem.
Fogoly lettem, börtönöm
kibírhatatlan gúzsba köt,
érzékeny tüsketestbe.
Nesztelen közeledik a fény
suttog a csend.
A remény úton van felém,
a cseppnyi ígéret:
túl leszel mindenen, ne félj.
A kavicsokon a friss patak,
csobog tovább
vele a biztatás:
élni, a régi lázban égni,
csak így tovább.
12 hozzászólás
Kedves Ica!
Szép képekkel írtál a reményről, hogy egyszer minden jóra fordul. Feladni nem szabad, közhely: a remény hal meg utoljára- de igaz. Tetszik a csobogó patak biztatása: csak így tovább!
Barátsággal: hundido
Köszönöm soraidat hundido!
Sajnos ez most valódi félelem, csak biztatom magam, hogy sikerül a műtétem.
Szeretettel
Ica
Kedves Ica!
Szép, reményteljes vers, gratulálok. 🙂
Szeretettel: Klári
Köszönöm a gratulációdat kedves Klári!
Szeretettel
Ica
Úgy van, Drága Icám! Kedves Oroszlánom!
A külső biztatás jól esik!
De belső erő, akarat nélkül, mit sem ér.
Az élet élni akar, s az élőt támogatja, a közös túlélés felé.
Én szívből kívánom, hogy mindig kapd meg amire szükséged van, s legyen számodra biztatás.
Az írás sokat tud segíteni ebben.
Szeretettel olvastalak.
Megint szépet és jót kaptam tőled.
Köszönöm.
Ildikó
Kedves Ica!
Megértem és átérzem a félelmedet. Tudom, hogy "a szó mit sem ér", de azért biztatunk! Akard, hogy sikerüljön, hogy ha kavicsokon is, de a patak folyjon tovább!
Szeretettel: Kati
Kedves Ica!
"Csend csobog,
mint szótlan patak;
benne dobog
szívünk meghitt-hallgatag."
Egyik versem első versszaka…
Tetszik a versed!
Szeretettel: gleam
Köszönöm soraidat kedves glem!
Örülök, hogy itt jártál.
Szeretettel
Ica
Drága Icám !
A remény sosem hal meg bennünk a szépre, a jóra…
Mi szavak nélkül is értjük egymáést, nagyon szép verset írtál megint 🙂
Ölelésem: Zsu
Sajnos csalfa is tud lenni az a remény…
Drága Zsu ölellek szeretettel
Ica
Kedves oroszlan!
Íréseod csodaszép!
"Nesztelen közeledik a fény
suttog a csend"
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Köszönöm a kedves figyelmes sailor!
Szeretettel
Ica