Kisgyermek siratja,
Egyre kisebb hóemberét.
Csendesen kérdezi,
Vajon hova tűnik el a tél.
A szunnyadozó rügyek,
Lassan felébrednek.
Egymás után hajtva,
Hozzák az új leveleket.
Majdan zöldellő folyóparton,
Szerelmesek andalognak.
S lágy tavaszi szellő,
Kíséri halkan az útjukat.
1 hozzászólás
Már az előző versedet is olvastam, írni is akartam, most megteszem. A témáidban vannak érdekes elemek, képek (pl. olvadó hóember), de a verseknek se ritmusa, se rímei, így sajnos pedig csak szóhalmaz sorokba tördelve. Kicsit utána kéne még olvasni, tanulni, másokat is olvasgatni, hogy mitől lesz vers a szavakból. Hajrá, ne add fel!
Üdv,
Poppy