–Merre vitt az álmok útja?
–Hol szerelemnek, mély a kútja!
Mély, akár a tenger,
Hol a vágy életre kel.
Korálok között jártam,
Millió csodát láttam,
De szerelmet nem találtam.
–Mond, azután merre mentél?
–Hol gyöngykagylók nevelték,
Arany karika ékességét,
Az igaz szerelem jelképét.
A gyöngyök, kagylókban hevertek,
Csak csodáltam szépségüket,
De nem találtam szerelmet.
–Ó, mond, tovább kerestél?
–Más tájakra mentem!
Dzsungelben, járatlan utakon kerestem,
Soha még ekkora félelmem!
Bejártam a dzsungel minden rejtekét,
Eszem, szívem, kezem keresgélt,
De nem leltem szívem szerelmét.
–Mond, miért jártad be a világot?
Miért kerested a messze távolt?
A szerelem jön! Ha jönnie kell.
Meglásd, itt lesz egész közel!
Megérint, tested átjárja,
Itt lesz teljes valóságba,
Az egész világ, szívedbe zárva.
2 hozzászólás
Ha ez számít: most is keresem. Pedig meg vagyok “állapodva”. De rájöttem, hogy ez nekem nem elég. Én is átutaztam már a világot lélekben…Ezt csak azért írom, mert ez jutott eszembe. Szép vers, megkomponált!
Köszönöm kedves véleményed és az őszinteséged