Jónak lenni bármi áron,
Bárki bántson, bárki bántson,
Hű maradni minden áron.
Hű maradni minden áron,
Aki bántott, megbocsásson,
Aki hazug, nehogy ártson.
Igaz lenni bármi áron,
Igazságom ne kiáltson,
Igazságom csöndje szántson:
Szántsa be a nagy világot,
Vesse magvát, s aki bántott,
Annak bontson szép virágot.
Szép virágom bármi áron
Igaz legyen, azt kívánom,
S hirdesse az igazságom.
9 hozzászólás
Kedves fabatka versed ritmikája, dallama, szellemessége magával ragadó! Nagyon tetszik! Csak így tovább!
Tényleg ritmikusan pergő, nekem olyannak tűnt, mintha egy népdal szövege lenne.
Hanga
Ön a múltkor ezt kérdezte tőlem sértődötten "Ne olvasson, kérem, József Attilát, Petőfit, Adyt sem -Ön szerint ezek az urak miről írnának ma?"
Nos, ha József Attila élne, akkor ilyen verset írna, ez a válaszom.
Kicsit gondolkodóba estem, hogy mennyire zavar a második és harmadik versszak közötti átvezetés hiánya, de aztán úgy éreztem, hogy nem zavar. A többi versszaknál ugyanis egyik versszak vége felel a másik kezdetére, egyedül itt torpan meg ez. Itt egy új gondolat kezdődik, s ennek a sornak a szerkezete meg is egyezik az elsőével, tehát ezért nem is lehet átmenet. Ámbár az utolsó versszak szintén ezt a szerkezetet követi, s itt mégis felel az előző verssor végére. Lehet, hogy a bármi áron/minden áron felelgetést is végig lehetett volna vinni, de a dallam -u-u-u-u olyan kerek egységbe fogja, hogy végiggördül az egész mindenféle hiányérzet nélkül. S, ha már József Attiláról ejtettem szót, hát nekem valahogy talán a Kertész leszek jut róla eszembe. S ez azt hiszem sértésnek nem tekinthető, inkább besorolása egy értékrendbe.
Szia!
Tetszik a versed ritmusa, lendülete…
…és persze a mondani valója is, ami igazán szólva nem könnyű dolog…
Üdv: Gy.
Szia Gyömbér!
Valóban nem könnyű, talán lehetetlen.
Mármint jónak lenni, mert hűnek maradni nem nehéz.
Jónak tartom ezt a verset, ha nem tudnám, hogy lehetetlen, azt mondanám, József Attila írta.
Talán Ő írta.
Ez az élet legfőbb törvénye is lehetne!
Nem tudom, az életben mikor jön el, egyáltalán eljön-e, de talán csak egyetlenegyszer jön el a pillanat, amikor az ember megérik arra, hogy egy ilyen tökéletes , formailag és mondandóban is kifogástalan remekművet írjon.Neked talán ez a vers hozta el a pillanatot,de mivel a többit még nem láttam, inkább nem nyilatkozom.
Szép és igaz sorok, ez biztos, ha nem látnám a szerzőt én is biztos azt mondanám, hogy József Attila írta.
Gratulálok!
Köszönöm az észrevételeidet, jerrynostro!