Ha menned kell én elengedlek
s lelkem küldöm kiséretnek.
Ha jössz vissza várlak,
nem kisérnekgonosz árnyak.
Útadra engedlek mint régen
ne kérdezd fáj e szívem.
Ha fáj megenyhűl egyszer,
vissza várt téged majd ezerszer.
Mert eljön az idő érzem már,
hogy útra kell a rab madár.
Kitárja szívét mit bezárt,
átlépi magánya kapuját.
Messze szállsz tőlem jól tudom
szívem védelmezzen útadon.
S ha vissza térnél várlak én
nyitott szívvel mint akkor rég.
5 hozzászólás
Kedves Hekaté!
Szomorédes soraidban a tiszta és önzetlen szerelem bújik meg! A teljes lemondás és teljes odaadás eggyütt! Őszintén tetszik! Boldog az a férfiú, akit így szeretnek!
Formailahg én hiányolom a tagolást. Az írásjelekkel elérheted, hogy az olvasód ott és akkor tartson szünetet, amikor és ahol az alkotó szeretné. Kérlek, erre figyelj oda, mert úgy még élvezhetőbb és még érthetőbb lesz mindenki számára!
Szeretettel: Éjkirály!
Kedves Éjkirály!
Kedves soraidat köszönöm jó tanácsaidért hálás vagyok és igérem majd jobban oda figyelek.
Tisztelettel és szeetettel
Hekaté
KedvesÉjkirály!
Kedves soraidat és jó tanácsaidat köszönöm ígérem megprobálom megfogadni őket.
Tisztelettel és szeretettel Hekaté
Szia kedves Hekaté!
A versed nagyon szép,szép szerelmes vers.Gratulálok.Apró hibákat érdemes lenne javítanod./kísérnek gonosz ,/külön írni/ vissza vár /itt a t nem kell ha nem múl idő/
útra kel a rab/itt a l csak egy legyen/Ezek figyelmetlenségek azt hiszem,semmit nem von le a vers értékéből.
Szeretettel üdv:hova
Kedves Hova4
Örülök hogy tetszett a versem,igérem tanácsaidat meg fogom fogadni.
Szeretettel: Hekaté