Jótékonyság

A nap jó korán kelt,
hogy lássa azt a telt,
felékszerezett dámát,
aki egész éjjel járatta a lábát,
egy luxusszállodában táncolt,
őrülten viháncolt,
a jótékonysági estélyen,
ahol a gazdagok jó mélyen
a zsebükbe nyúltak.
Ezzel lehetőségek nyíltak
az utcagyerekek számára,
hogy rábízva magukat az urakra, meg arra a sok dámára,
nyomoruk enyhüljön,
a hideg utcákon testük nehogy meghűljön,
jusson a szájukba néhány falat,
miközben támasztják odakünn a falat,
és mint megannyi kitárt torok,
el ne nyeljék őket a sikátorok.

Hölgyünk a hajnali ködben,
amikor még alszanak többen,
megigazította a kontyát,
mert a rakoncátlan fürtök az összképet rontják,
és a hotelből a Rolls-royce-ához lépett.
Ekkor egy ágrólszakadt, tépett
utcagyrek takarta el előle a képet.

A sovány fiú csendesen kért
-Csak néhány fillért
kérek asszonyom,
mert a nyomor összenyom.

A nőről leolvadt a civilizált kéreg.
A pulykaméreg
elfutotta a puccos dáma puccát,
tele akarta kiabálni az egész utcát.
A száján először nem jött ki hang.
-Te hálátlan bitang-
ordította aztán,
-az estélyen előjött megint az asztmám.
Az erőfeszítéstől izzadt a testem,
éppen csak össze nem estem.
Azt hiszed, a két lábam úgy loptam?
Egész éjjel csak miattad roptam.