Mikor majd a piramisok
minden kövét szertehordják,
Mikor nem lesz becsület,
csak végtelen senki-hordák,
Mikor a Stonehenge tömbjei
dominóként a porba dőlnek,
Mikor a géprobajtól megsajdul
magma-gyomra a Földnek
Mikor a barátság nem lesz,
csak eldobandó ócska keret,
És a Biblia lapjaival játsszák,
hogy szeret –nem szeret
Akkor a lélek csendben,
a szívet szelíden átkarolva
észrevétlen elszökik
messze egy távoli vadonba
És te, Ember, hús s vér leszel,
nem több puszta testnél
és sírásod úgy szól majd,
mintha csak egy gép lennél…
3 hozzászólás
Szia!
Elég keményen megírtad a mai kórképet az emberi elhidegülésről, ha a versed jól értelmeztem.Nos ezt nem lenne szabad megvárni, amit a versedben olyan jól megírtál.Tetszett nagyon!
Szeretettel:Nagy Krisztina
Hali!
Hát.. őszintén remélem, hogy nem is sikerül majd ezt összehozni a világból… de esélyesek vagyunk. De majd kiderül. 🙂
Aktívan a másik irányba kell hajtani a dolgokat és akkor van még remény. 🙂
Örülök, hogy tetszett az írásom, köszönöm, hogy megosztottad velem a gondolataid. 🙂
Érdekes… nagyon érdekes…
(üdv.: Á.E.)