József Attila

József Áron fia
a magyar költőknek,
s bánatos időknek,
volt fényes csillaga.

Ráleső halálnak
fia még…, s anyjának,
Pőcze Borbálának,
kit Attila maga,
úgy hívott, hogy Mama!

Proletárgyerek volt,
ám lelkünkbe hatolt
jó néhány szép verse,
de elméje telve
mélységes titkokkal,
s zavaros dolgokkal…

Igazságérzete
hajszolta őt bele
drámai helyzetbe,
sok könnyes keservbe.

Mit nem fejezett be,
hányatott élete,
hisz nem is élte le,
félbeszakadt zene…
Ifjú éveiben
ő végleg megpihen.

Csalódás szemében,
sorsával kezében,
ha sínre nem lépne,
talán ma is élne…

Ki versei által,
dacol a halállal,
mert azok helyette
szólanak mellette,
tegnap, ma és holnap,
lesznek, vannak, voltak…