József napján

Tél a tavaszban kapaszkodik,
mint szikes talajban gyökér.
Fagy marja zöld tündér kezét,
hol van a friss fű, mely kövér?

Rügy nem pattan, virág sem nyíl,
a rónán aszott szalma sárgáll.
Kórók, tövisek hada aggatag,
hol bogáncsok ezre ellenem ágál.

Sándor és József, s te Benedek,
ez lenne zsákotok tartalma most?
Hová tettétek a jó meleget?
így jár, ki picinyke szütyőt se hoz!

Jeges a tócsa, deres a róna,
jégvirág nyílik ablakomon.
Látjátok hárman, neves napúak,
bús szemöldököm összevonom!