Csillag ülepszik apró kezedre
a lámpa kapcsolóhoz nyúlsz
tekinteted ér az enyémre
rögtön lángra gyúlsz.
Mosolyod úgy iszom,
mint esőt a vén fenyő
általad Istenben bízom,
s ez éltető erő.
Mikor viszont elkomolyodsz
oltalmadba veszed gyökereim
víz helyére lép a nyugalom
s ölelésre hívja kezeim.
1 hozzászólás
Kedves Attila (vagy Tamás?)!
Kedves hangulata van a versednek, szépek a rímjeid. Lehetett volna a szeretet-szerelem közé is sorolni az egyéb helyett. Jó, hogy a hagyományos versformát választod, s bár a sorok szótagszáma eléggé eltérő, mégis jó olvasni a versed. Írjál sokat, prózát is, és olvassad mások műveit, mivel azokból is lehet új ismereteket szerezni. igazán jó példaképet, József Attilát választottad.
Szeretettel üdvözöllek.