Kabala TT

Szóval, kikívánkozott már, mióta a vonaton zötyögve
a tokás úrral és a pápaszemes nénivel szemben
rockot üvöltetve jöttem haza a sötétben,
s leszállás közben megcsapta arcom a hideg…

Vagy mikor meglátom reggel az Audit,
a fekete TéTé-t, és tudom, hogy ma is
minden oké lesz Veled és Velem,
mert olyan ez, mint egy kabala…
ha nem áll ott, valamin mindig összeveszem veled.

Vagy ahogy megnyikordul a suli
hatalmas fa kapuja, ami fölött az áll:
Községi Elemi Leányiskola… jót nevettem rajta rég,
de ma már közönyös, s a nevetés megmarad azoknak,
akik bent vannak, barátjuknak tartanak még.

De leginkább azóta kívánkozik ki,
hogy ma megláttalak,
egy pillanatra elfordultam,
és már a nyakamban is voltál.
Előtte soha még így nem láttalak örülni annak,
hogy ott vagyok, de most ugrottál,
és én valahogy elkaptalak,
pedig azt sem láttam, hogy érkezel,
de jó volt az ölelésedben.
Újra, nagyon.

És azóta is ott áll a TéTé, a fekete,
hogy tudjam, minden oké.
És minden rendben lesz…