Barna színű, lágy, meleg,
itt gőzölög a pohár,
láttán tested megremeg,
szürcsölöd hát szaporán
Édes kéjjel szippantgatod
csábító illatát,
gőze csendben gomolyogva
betöltötte a szobát
Szádban íze eggyé válik
legbelső lényeddel,
hosszan nyújtva ízlelgeted
még egy kicsit ínyeddel
Nyelőcsöved áthevíti
amint lefelé halad,
nyelsz még párat, s máris ott van
elérte a gyomrodat
Megkérdezed: mi a neve,
mi is ez a földi jó,
a válaszom roppant könnyű,
nem más, mint a kakaó.
8 hozzászólás
Egy jól szerkesztett kis kitalálós vers.Ha a végén nem adtad volna meg a szót,
ki sem találtam volna,hogy miről is van szó.
Örülök, hogy tetszett.
Ügyesen izgatja az ollvasó fantáziáját a versed
Marica, köszönöm!
Kellemes témája ez szívemnek – vagy inkább gyomromnak, mégis ki kell térjek a hibáidra. – Elvégre ezért vagyunk itt. Nem-de?!
A versekben annyira nem érzem magam otthon, de azért…
Szszvsz van egy-két vesszőhibád: “csendben gomolyogva” itt és „van
elérte” itt.
Ezen a helyen is van egy szomorú erőtlenség, mivel így megtöri az értelmét: Nyelőcsöved áthevíti – ez itt azt jelenti, hogy a nyelőcső hevít át valamit és nem azt. Helyes e-képpen lenne: nyelőcsövedet áthevíti (igaz, ebben az esetben a ritmika sérül).
A versszakok végét is illik valamivel (pl. vessző) lezárni.
Remélem nem haragszol meg nyíltságomért és segítségedre lesz kritikus szemléletem. (Szólj üziben, ha furcsán fogalmazok, mert előfordulhat, ugyanis csak két-három órát aludtam az este.)
Üdvözlettel:
Chendra
Kedves Chendra!
Köszönöm szépen kritikádat.
Rozália
Kedves Rozália!
Ez nagyon jó kis vers, hallod-e! Könnyed és kedves. Köszöntelek a Lelkes Kakaófogyasztók Klubjában!
Üdv: Vipera
Kedves Vipera!
Ezek szerint te is szereted a kakaót. Köszönöm hozzászólásodat.
Rozália