Csaltam a névvel, verssel, jaj, pedig épp ide nem kell:
játsszam az őszintét, vagy legyek úgy, mint rég?
Sarlai Mózes voltam, rím terem összes szómban,
ám a lepel ha lehull, minden öröm lekonyul!
Dicsfényből kimaradtam, rossz szó volt a jutalmam,
edződtem a zuhén, s így lettem hazug én!
Elszomorodtam mára, bűneimet megutálva:
hogyha előnyt ad a csel, most vezekelnie kell!
Kankalin úgy sose kínoz, bánt ez az ős-leonínosz,
bűnömet oldd fel hát, s versemet úgy moderáld!
Kankalin-leoninusz
By Sarlai Mózes
2 hozzászólás
Szia Mózes!
Éjfél és hajnal között kipattant a szemem az admin felületen.
Nagyon tetszik ez a leoninusz, bár nem elemeztem félálmomban, a ritmust viszont érzékeltem, a rímeket is.
Egész jól sikerült, harmadszorra is bejön.
Nem gondoltam, hogy tíz sorba bele tudod préselni a hosszas prózát, főleg ezzel a fomával.
Szívesen olvasnám a többi versed is, mert mind ebből, mind az eddigiekből érzékelhető, hogy ügyesen bánsz a kötött verseléssel.
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin, elismerő szavaid mindig jól esnek.
Ha a lepel végleg lehull, akkor bizonyosan meg fogod ismerni összes versemet…
Küldök még, és köszönöm a lehetőséget.