és ismeretlen lábnyomok csendképei.
Bús árnyékok intenek felém,
buckalakott életek őrzői.
Szabadságszínű szirénszólamok
a gondterhelt emlékek törlői.
Rojtokra szakadva kuksolnak
a hamukék penészbélelt sarokban
kuporgó koszkupacok,
s a szorosra zárt vigyázó karokban
fogant pilleszárnyú ígéretek
magva sziklás talajra hull.
Az éjben elveszett remény
szele a hűvös hajnalban dúl.
Magány visít a tűlevelek közül,
talpa alatt rekedten reccsen az avar.
Porrá tört elveken lépve
rátapos a rend-csendre a zavar,
nagyot dobbant, majd ismét hallgat.
Nyomtatott szúnyogtetem ragad,
s a nihil sűrű erdejében
csupán néhány létlenyomat marad.
Bágyadtan keringő fénypöttyök köré
gyűlnek a poros szárnyú szentjánosbogarak.
Egyedül vagyunk ha magunkra hagynak?
5 hozzászólás
Szia B.B.! 🙂
Elolvastam, nem is egyszer, mert egyébként nem mernék semmit írni. 🙂 Egyike vagy azoknak, akik megdolgoztatják a fantáziám a kifejezésmóddal. Az elején a rímek nem teljesen tükröznek téged, az első hat sor mintha nem is te lennél, de csak a rímek tekintetében ám! 🙂
A képek kergetőznek most is, feladatot adnak nekem, meg-megállok, hogy átéljem őket.
A káosz kifejezetten uralkodik a versen, de ezt csak azért merem leírni, mert mindig elmélyedtem a többiben is.
Amúgy nem rossz, az utolsó kérdésen el is bambultam, keresem a választ, de csak önmagamban.
Eszméletlenül egyedi a szókincsed, irigyellek érte!
Klasszakat írsz, jövök máskor is ( mezítláb, papucsban, cipőben, saruban, bocskorban és bakancsban is).
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin:
Ez a vers még az én fantáziámat is megdolgoztatta… hiszen közös alkotásról van szó, minden 2-2 sort a múzsa és én írtunk… érdekes, hogy felmerült benned, hogy mintha nem egészen én írtam volna a sorokat, mert ez ÍGY IS VAN! :)) Az én első 2 sorom: Homokbuckák közt pihenő nyugalom és ismeretlen lábnyomok csendképei… a következő 2 a múzsáé… és így tovább egészen a végéig, ahol már elfogyott a lap és nekem csak egy sor jutott, de szokásomhoz híven egy kérdéssel zártam… érdekes lehet megfigyelni, hogy annak ellenére, hogy egymás 2 sorából csak a 2.-at láttuk, mennyire szorosan egymásba fűződnek a gondolatok, s néhol ugyanazt írjuk, s ugyanazt gondoljuk, amit a másik az általunk nem látott sorban már kicsit másképp papírra vetett.
Folyt.:
Érdekes irodalmi játék, mindamellett, hogy az egyén is fejlődik és más oldalakról is megismeri magát 🙂
Örülök, hogy ez is elnyerte a tetszésedet valamilyen szinten  érted érdemes alkotni, meg is teszem, meg kell tennem!
Öleléssel,
BBerci
Na, az ilyen alkotásokért vagyok én itt a Napvilágon (és persze, hogy magam is alkossak).
Gratulálok!
Üdv.: Phoenix
Köszönöm az elismerésként ható sorokat, gratulációdat örömmel fogadom! 😉
Üdv:
Berci