Káposztás jó estét!

Bál van ma az erdőben,
répák sülnek a sütőben.
Lesz itt sok finom falat,
annyi van hogy meg is marad.

Szegény egér lesántult,
a lába nagyon megfájdult,
találjunk ki valamit,
hogy felejtse bajait.

Mit tehetnénk most akkor?
Ő ráfázott már sokadszor.
Nem mehet gyógytornára,
meghívták hát vacsorára.

Mondja bagoly: – Nem jó így,
van itt egy doktor meggyógyít.
Gyertek a rendelőmbe,
oda fel a dombtetőre.

Gondolták az állatok,
lábasok és szárnyasok,
segítenek egérnek,
együtt könnyebben felérnek.

Cincér néni kérdezi,
mert sok esze van őneki:
– Mi lesz a káposztával
és a sok-sok uborkával?

– Valaki még elcseni,
most kellene elrejteni.
Apró mókus szólalt meg:
– Most nincs idő, itt a beteg.

– Itt áll ez a kis kecske
jó erőteljes a teste,
bízzuk meg hát a komát
hogy őrizze a lakomát.

Úgy is tettek, ott hagyták,
elindult hát a társaság,
ám mire visszaértek,
már eltűnt az összes étek.

A kis kecske volt csak ott
és roppant módon jól lakott.
Mi ebből a tanulság?
Kecskére ne bízz káposztát!