Hallgat az est, belesüpped a télbe a nappali lárma,
már csak a kései gyors fut valamerre veled.
Ablakomon fagy körme kocogtat, sejti magányom.
Hósipkában egy ág, bólogat egyre felém.
Alszik tán odafönn az a sápadt csillag az égen?
Vagy nem tudja ma már, merre mutasson a fény?
Gyertyát gyújtok, lám, egyedül mily csendes az éjjel.
Ám gyermek született, hallani, sír valahol.
Karácsonyi elégia
By szilkati
6 hozzászólás
Kedves Kati!
Ez a k´t sor csodás:
"Ablakomon fagy körme kocogtat, sejti magányom.
Hósipkában egy ág, bólogat egyre felém."
a többi is!
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Kedves sailor!
Köszönöm, hogy itt voltál. Az a két sor nekem is kedvencem.
Szeretettel: Kati
Szép, de magányos ünnepről, várakozásról írtál kedves Kati.
Szeretettel gratulálok
Ica
Nekem van néhány olyan ünnepem, ami kívülről nézve nyüzsgős, családi, de önmagamban is szeretem átélni. Örülök, kedves Ica, hogy tetszett.
Szeretettel: Kati
"… már csak a kései gyors fut valamerre veled…"
Fölmerült bennem a kérdés, hogy kivel. Ki vagy mi az, ami távolodik.
"… Vagy nem tudja ma már, merre mutasson a fény?"
Mennyire találó kérdés. Korunkban a fénynek is egyre nehezebb a dolga.
Na, ez jó olvasmány volt. Próbáltam nem kántálni, mert az engem zavar a tartalom befogadásában (mondóka vagy komoly üzenet, választhatok), de olyan szépen megírtad a költeményt, hogy magát kántáltatta.
U.I.: ha bármit félreérthetően fogalmaztam volna, arra az esetre mondom: föntebb azt mind dicséretnek szántam. Nagyon tetszik. Szépen elvitt, kicsit át is hangolt.
Laca ⚘
Szia Laca! Vannak idők, amikor úgy érezzük, hogy minden távolodik tőlünk, pedig inkább mi távolodunk, mert a világ egyébként olyan, amilyen. Néha jólesik ritmusba rakni, ami eszébe jut az embernek. Egyáltalán nem éreztem semmi bántót abban, amit írtál. Sőt.
Köszönöm, hogy elolvastad. Üdv: Kati