Karácsonyi mese

Volt egyszer egy kis fenyő,
úgy hívták, hogy Luc Benő.
Otthona a nagy erdő
egy tobozból bújt elő.

Cseperedett Luc Benő
azt mondták, hogy nagyra nő.
Mellette a vén fenyők
álltak neki védernyőt.

Elmesélem tinektek,
mert én nekem hihettek,
…egy Karácsony éjjelen
mily ünnepen volt jelen:

Minden állat szívleli,
hópihék a díszei.
A holdsugár ráragyog,
gyertyácskái csillagok.

Ékesíti fényes ég,
fa még nem volt ilyen szép.
Csodálják az állatok,
gyönyörködve állnak ott.

Szent Karácsony éjjelén,
kerek erdő közepén
körbe táncolják a fát,
dalt zenél a havas ág.

Ropja farkas, a róka,
arra jár egy apóka.
Ő is beáll, táncot jár,
nála egy pezsgős pohár.

Megkínálja a nyulat
kis nyuszi vele mulat.
Répát ad a süninek,
s az almával lepi meg.

Ajándékot osztanak,
mindenki hazaszalad.
"Farkas hozzál abrakot,
őzek elé rakhatod!"

Kiáltja az apóka,
folytatódik a móka.
Slágerlistát dalol… ó…!
kívánságra a rigó.

Egy kiscica arra jár,
könnyes szemmel sírdogál.
"Oly szomorú az estém,
befagyott a tejecském!"

"Szaladjatok állatok,
egy percet se` várjatok!"
így kiált az apóka,
s már futnak is a hóba`.

Szarvas meg is érkezett,
melengeti a tejet.
rálehel sok meleget,
s már engedett, meglehet,

Érkezik a kicsi nyúl,
füleivel hozzá nyúl.
Betakarja, olvasztja,
"bár a cicus jól lakna!"

Vakond ás mély gödröcskét,
leviszi a tejecskét.
A föld hője olvasztja,
"jaj, szomjas a kis macska!"

A vaddisznó melléül,
hőt termel ő legbelül.
Felolvad a tejecske,
"röff! nincs ennél szebb este!"

Olyan boldog Luc Benő,
ő még csak most jött elő.
A szeretet melenget,
felolvasztja a jeget.

"Megköszönöm tinektek,
én titeket szeretlek!"
Így nyávog a kiscica,
s ez tőle egy kis ima.

Ilyen volt a Karácsony,
megtörtént egy tisztáson.
Nem feledem azóta,
én voltam az apóka!