…Szóla Mungó, a Krónikás, egy Névtelen Lovagnak nevében, kinek is Kardját ellopták vala, s aminthogy a szívének igen kedves Fegyver megkerüle, a Lovagnak verset kellett mondania Hozzá, s azáltal visszakapta vala hőn áhított szerelmét…
A Kard a Lovag egyetlen szerelme,
ha kezében tarthatja, nő harci kedve.
Ahogy a hajósnak asszonya a tenger,
a Lovagnak éppen úgy a Fegyver.
Az enyémet mégis elvették,
szeretőmet tőlem elszerették.
Ő rám a hűvös földben vár,
szívem érte kegyetlenül fáj.
Ha szerelmem mégis ottmarad,
szívem a bánatban megszakad.
Kérlek hát, szigorú Bírám,
kegyes szemmel tekints énrám.
Szánd meg könnyező szívem,
hálásan néz Rád szemem.
Kérésem szálljon fel Hozzád:
kardomat elémbe hozzák!
(Sasrét, 2004. VIII. 8. – Aquillon, XI. Birodalmi Év)
3 hozzászólás
Ez aranyos… Tetszik.
Kedves Zsázsa!
Netán találtam egy fantasy-rajongó társat? A vers pont olyan, amilyet egy lovag mondhatna. Bár a rímekben volt egy kis döcögés, de hát ki mondta, hogy a lovagok olyan pallérozottak voltak? 🙂
Tetszett! Gratulálok!
Noi shóle, Igrelin! Hódolatom, Hölgyem!
Sajnos ki kell ábrándítsalak… 🙁 a fantasy nem az én világom, Aquilon egy tábor volt, szerepjáték helyett inkább mesének mondanám, az a hivatalos neve, hogy “királytábor”. Van királyunk, polgárok, mindenkinek munkája, amiért aranypénzt kapunk, azt pedig csokira és hasonlókra lehet elkölteni az esti kincstárazáskor. Vannak rendek: lovag, mágus és kézműves, jómagam lovag vagyok töretlenül és három éve minden nyáron egy kis időre. Első évemben volt egy ilyen szabály, hogy ha valaki elhagyja a kardját és más megtalálja, verset kell hozzá/róla… írni. Megjegyzem, nem én hagytam el, mielőtt bárki alaptalanul gyanúsítana, csak engem kértek meg, hogy írjak. 🙂 De ajánlom figyelmedbe: Acélszív és Zylak nevű alkotókat 🙂 akiket elég jól ismerek és ők szeretik a fantasyt. Mindenesetre köszi hogy olvastál!
Üdv
Zsázsa