Karjaidba vágyom

Hogy lehetsz ilyen kegyetlen,
Ilyen gonosz?
Én mindig rád gondolok.
Miért nem emlékszel rám?
Miért nem vagyok elég fontos
Ahhoz, hogy ha erre jársz,
Minden eszedbe jusson,
Ami történt köztünk
És ne bírj ellenállni a vágynak,
Hogy újra éljük közös éjszakánkat.
Nem lehet ilyen hazug az élet,
Nem lehetsz ennyire lelketlen!
Ki tudja, mi lesz velünk az életben…
Miért nem akarjuk egyformán
Szeretni egymást egy újabb éjszakán?
Lehet, hogy őrült vagyok,
Vak és bolond,
De még mindig hiszek
Veled szőtt álmomban.
Te jó vagy és ismersz engem eléggé
Ahhoz, hogy olyan légy,
Amilyennek szeretném.
Nem kőből van a szíved,
Átérzed a szenvedésemet,
Hisz te is velem szenvedtél:
Csak én voltam gondolataidban
És hozzám siettél.
S most, hogy itt vagy, habozol.
Nem tudod, hogyan gyere közelebb,
Pedig annyira szeretnél velem lenni
És érezni szívverésemet.
Ahogy akkor, régen, én is éreztem a tiedet.
Már majdnem sírok,
Annyira akarom
Fejemet nyugtatni karodon.