csendes lebegéssel
futnak felém feszengő álmaid
csak nézlek csendesen
s úgy érzem
álmaidat lopom meg
ha rebegő pilláid
sejtelmes hullámát kutatom
de csak őrízlek s őrzöm benned az álmokat
a felfénylő pupilládba bújt
szendergő világot
karjaimba hulló
By Hangacsendes lebegéssel
futnak felém feszengő álmaid
2 hozzászólás
Hmm…a megfestett képek megfogtak, csak valahogy… nem tudom hova tenni. Szabadversnek túl szabályos, versnek meg túl szabálytalan. 🙂
…hozzátenném: én is sokszor írok így…hogy mondjuk szabályhoz kötöttnek indul, aztán mégsem lesz az, de akkor már nem elég szabálytalan. Vagy fordítva. 🙂